A térszimbolika

Az ember élete térben és időben valósul meg, így a tér nem más, mint a szemlélő elméhez viszonyított fent és lent, jobb és bal, előtte és mögötte fogalmai, az idő pedig ugyanehhez képest a múlt és jövő. Az elménk pedig, mivel szubjektív tartalmat is hordoz, szimbolikus jelentéseket kapcsolhat ezekhez a "jó" és "rossz" fogalmával összekötve. A fenthez pozitív, a lenthez negatív tartalmak tartoznak. Fentről jön a világosság, fény, a csapadék, ott van a nap, a lent van ezek ellentéte: az éj, a sötétség, a mélység, minden, ami anyagi, és ezért értékét veszítheti, itt van a fizikai elmúlás, a fizikai halál.

A halottakat a földbe temetjük, és itt, a föld alatt véli az alvilágot, a halottak országát az emberi képzelet a sumér, egyiptomi, görög és keresztény mitológiákban. A magasságkultuszhoz kapcsolódó építkezés példái a zikkuratok és a piramisok, a hegytetőkön épített áldozati helyek. A magasban az ember közelebb érzi magához az isteneket. A sor osztja ketté az írásmezőt, ezzel mintegy határvonalat képezve a fent és a lent között. Az írás két másik iránya a jobb és a bal. A nyugati írások iránya balról jobbra halad, sorainkkal pedig fentről lefelé töltjük meg a felületet. Ebből következően a bal a kiindulópont, Én-hez közeli oldal, a jobb a távolabbi, ami felé halad a toll. Az írás térszimbolikus felfogása szerint a bal jelenti a múltat, a jobb a jövőt, s ez abból a szemléletből ered, hogy ahonnan indulunk az a múlt és ahová érkezünk, ami előttünk van az a jövő, ahol pedig a tollhegyünk áll éppen, az a jelen.

A bal és jobb irány még szociális vonatkozásban is értelmezhető: a közlés, a cselekvés az "Én"-től, a "Te" (mások) felé irányul, ezért bal oldalon az egoizmus, introverzió, jobb irányban pedig ott van, ami felé a kapcsolódást keressük: a közösség, így az altruizmus, és az extraverzió. Az írás haladás egy cél felé, ezért az írás bal oldalán a tervezés, jobb oldalán a megvalósítás kaphat helyet. A bal és a jobb az "anyai" és az "apai" oldal, abból a szemléletből eredően, hogy anyától születünk és haladunk az apa felé. Szimbolikusan tekintve az anya a múlt, az eredet, az apa a jövő, a beteljesülés megfelelője.
Pulver a tér szimbolikus jelentéseit kereszt elrendezésű ábrával szemléltette. Ha az ábrán a 45 fokos átlókat is meghúzzuk, akkor a bal felső irány a gátlásosság, az óvatosság, a bal alsó az összegyűjtés, gyűjtögetés jelentését kapja. Jobboldalon fent találhatóak a lázadás, a támadás, a szabadságérzet írásbeli jellemzői. Jobboldalon lent az önfejűség, a komolyság vetülhet ki. A függőleges és vízszintes tengely metszésében a középpont reprezentálja az Ént, a tudatos érzelmeket, a jelen pillanatot, ez az "Én-pont".

Térszimbolikáját Pulver minden grafikus sajátságra rávetítette, elmélete érvényes az írástömbtől kezdve a zónaarányokon, a betűk formai elváltozásán keresztül egészen az ékezetekig, végvonalakig.

A betűkre kidolgozott térszimbolika kapta a zónaelmélet elnevezést. A sorvonal alá nyúló betűrész az alsó zóna a tudat alatti, a tudattalan területe, vagy más szemléletben az anyagiasság és az ösztönök kifejeződésének helye. A középzóna az empirikus Én-szféra, a tudatos belső élet területe, a felső zóna a felettes tudaté, az intellektualitásé.

Könyvében a kézírás grafikus jegyeinek értelmezésénél a sajátosságokat kategóriákba sorolta. Emellett foglalkozott a grafológussá válás útjával, s feszegette az intuíció kérdését is.

A ritmussal kapcsolatban bevezette az ún. „egzisztenciális minőség” fogalmát, mely a tudatos és tudattalan erők egyensúlyában vagy hiányában fejeződik ki.

 További térszimbolikai elméletek a grafológiához

Grünwald bővítette tovább Pulver térszimbolikáját. A horizontális (vízszintes) és vertikális (függőleges) irányokban  Pulver jelentéseit vette át. Az átlós irányoknak azonban gazdagabb jelentéstartalmat tulajdonított. A bal felső irány szerinte a passzivitást, az élet eseményeinek szemlélőként való átélését jelenti. A baloldalt lent található irány a regresszív tendenciákra utal, a kezdetre, s itt jelennek meg a korai fixációk jelei is.  Jobboldalon felfelé az aktivitás, érdeklődés, lázadás, támadás látható. Jobboldalon lent a földi törekvések, ösztönerők jelennek meg.

Filozófiai értelmezésként az előbbi jelentéstartalmakhoz a négy őselem járul, az átlós irányokban megjelenik bal oldalon fent a levegő, lent a víz, és jobboldalon fent a tűz, s lent a föld.

Koch a „farajz teszt” értelmezéséhez átvette Pulver térszimbolikáját, és a fa szimbolikájának megfelelően módosította. A papírlapot függőlegesen és vízszintesen három-három részre tagolta. Vízszintesen nézve a baloldali sáv a múltat, az anyait, a nőiest jelenti, a jobboldali rész a jövőt, az apait és a férfias értékeket. A középső sáv a jelen, az itt és most, a realitás megjelenése.

Függőlegesen a papírlap alsó harmada az ösztönszférára, a szexualitásra, az infantilis vonásokra, az elfojtott tudattalan tartalmakra vonatkozik. A felső harmad jelentése a szellemi szféra, az intellektus, a tudatosság és a fejlődési törekvések. A középső sáv a mindennapokat, a gyakorlati életet, a szociális viszonyulásokat jelenti. Ahogyan a fa növekszik, a gyökerei jelentik a múltat, a törzse a jelent, a lombozata fejlődése utal a jövőre.

A térszimbolikai alkalmazása a grafológiai térre

A pszichológiai tér sajátos szimbolikus jeletéstartalmakat hordoz. Pulver majd Grünwald és Koch kidolgozták a tér szimbolikus jelentéseinek rendszerét.

Az írás térben valósul meg. Ez alapján bal és jobb, fent és lent, különíthető el. Ezt ábrázolva egymást keresztező két síkot kapunk, amelynek metszéspontjában a „közép” jelenik meg.

A fent a lent a jobb és a bal valamint a közép irányhoz minden emberi tudat a lélek mélyén tárolt archetípusokból felbukkanó szimbólumok alapján azonos tartalmakat társít.

A bal és a jobb

A nyugati írások iránya balról jobbra halad, ebből következően a bal a kiindulópont, a jobb a cél, ami felé halad a toll.  Idői aspektusból pedig a bal jelenti a múltat, a jobb a jövőt, hiszen ahonnan indulunk az a múlt, és ahová érkezünk, ami előttünk van az a jövő, ahol pedig a tollhegyünk áll éppen, az a jelen.

A bal és jobb irány szociális vonatkozásban is értelmezhető: a közlés, a cselekvés az „Én”-től, a „Te” (mások) felé irányul, ezért bal oldalon az egoizmus, introverzió, jobb irányban pedig a közösség jelenik meg, így az altruizmus, és az extraverzió.

Az írás haladás egy cél felé, ezért az írás bal oldalán a tervezés, jobb oldalán a megvalósítás kaphat helyet. 

A bal és a jobb az „anyai” és az „apai” oldal, abból a szemléletből eredően, hogy anyától születünk és haladunk az apa felé. Szimbolikusan tekintve az anya a múlt, az eredet, a nőies értékek, az apa a jövő, a beteljesülés, a férfias értékek megfelelője.

A fent és a lent

A fent a szellemi, a tudatos, az intellektus helyezkedik el.  Itt jelennek meg a szellemi törekvések, az ideáink, a fantázia.

A lent az ismeretlen, elfojtott, akár sötét, félelmetes tartalmak, itt kötődünk a „talajhoz” a mindennapokhoz, és az anyaghoz. A gyökereink, az ember biológiai meghatározottságú része a lent szimbólumával kapcsolódik össze: ösztönök, testi késztetések, halál, de a termékenység is.

A „közép” a jelen, a cselekvés, kivitelezés, megvalósítás helye.

 Hogy használjuk a térszimbolikát a grafológiában?

Pulver a tér szimbolikus jelentéseit kereszt elrendezésű ábrával szemléltette. A függőleges és vízszintes tengely metszésében a középpont reprezentálja az Ént, a tudatos érzelmeket, a jelen pillanatot, ez az „Én-pont”.

 Ezt az ábrát az írásra bárhol ráhelyezve a megfelelő szimbolikus jelentéseket tudjuk alkalmazni.

Az írófelületre alkalmazva függőlegesen és vízszintesen 3-3 sávot különböztetünk meg. Az írás változásai a sorkezdet és sorvéghez kötődően, vagy az írásmező térkitöltésének jellegzetességei kaphatnak többek között magyarázatot a térszimbolika tükrében.

A betűre illesztve a betűk három sávja, zónája körvonalazható (ez kapta a zónaelmélet elnevezést). A sorvonal alá nyúló betűrész az alsó zóna a tudat alatti, a tudattalan területe, vagy más szemléletben az anyagiasság és az ösztönök kifejeződésének helye. A középzóna az empirikus Én-szféra, a tudatos belső élet területe, a cselekvéseink, a viselkedés mutatója, a felső zóna a felettes tudaté, az intellektualitásé.

 A betűelemek értelmezését is megalapozza ez a szemlélet: az alsó hurok az anyagiak, ösztönök területére nyúlva mutatja az ösztön-Ént, egy ékezet – hiszen a felső zónában helyezkedik el – szellemi tevékenységre utal.

 A térszimbolikán alapul az a szemléletmód is, hogy ami középen van, az a belső tartalom, ami mivel „belül” van, nem látszik, rejtve, védve van. Az ilyen helyzetben megmutatkozó jelenség a személyiség valódi lényeges tulajdonsága. Ilyen helyek a tömb közepe, a szó belseje, sor közepe, betű közepe (kezdő és a végvonal nélküli része).

A széleken a gesztus, a környezetnek mutatott viselkedés látható, azaz amit akkor tesz az ember, ha látják, ha meg akar felelni a környezetnek.

 Még tovább mehetünk a szimbolikus jelentések alkalmazásában. Minden beírt felület az Én reprezentációja megjelenítése, másfelől a világ birtokbavétele, és ahová nem írtunk, ott teret hagytunk másoknak.

Ha írunk, tudatos tevékenységet végzünk, az üres felületen pedig a tudattalannak adjuk át az irányítást.

Az írás tevékenysége anyag és energiafelhasználással jár, ennek ellentéteként az üres felületeken pihenünk, energiát gyűjtünk

Nézzünk az alkalmazására egy egyszerű példát! Aki sűrűn, kis távolságokkal telezsúfolja az írófelületet, az rengeteget dolgozik, ehhez sok energiát használ fel, állandóan nyüzsög (tevékenykedik, cselekszik), nem hagy másokat érvényesülni, mindent lehetőséget maga akar kihasználni. Ennek következtében folyton „jelen van” muszáj észrevenni, hiszen mindenütt ott van. Hogy fontos-e vagy csak fontoskodik, az egy másik értékelés eredményeképpen dönthető el.

2019. 04. 01.