Tudtad, hogy az ascendensed jegye megmutatja, hogy milyen szerepbe ragadtál bele a családodban?

A horoszkóp igen sok rétegben értelmezhető, ebből az egyik réteg a családkép. Tükröződnek benne a szüleim, a kapcsolataim, és egy más rétegben értelmezve látható belőle a család mélyebb gyökereihez, a nemzetséghez való kapcsolódás. Minden családban van egy erős belső összetartozás-érzés, akár tudatosan megfogalmazzák, akár nem. A származásom, a kapcsolódásom az ősökhöz meghatározza a mai életemet. A gyerekek továbbviszik az ősöktől örökségül kapott terheket, energiákat azért, hogy joguk legyen az odatartozásra, és nem tudják, hogy ezt nem várja el tőlük senki. A születési képletem mutatja, hogy milyen módon gabalyodtam bele a családkarmikus szövevénybe, milyen feladatokat vállaltam magamra, hogy megtisztítsam az ősök történetét.

Jó ezeket mihamarabb letudni, hogy foglalkozhassak a saját történetemmel.

Mi az ascendens a horoszkópban?

Az Ascendens a „felkelő jegy”. A születésünk percében ez a zodiákusjegy van felkelőben a horizonton. Éppúgy érvényesek ránk ennek a jegynek a jellemzői, mint a hónap, nap által meghatározható „Nap-jegy”. Ez utóbbit szoktuk tudni magunkról, ennek ismeretében állítjuk a hétköznapi tudással, hogy „Bak, Kos, stb. vagyok”.

Lehet, hogy tudod, a pontos születési időt, úgy könnyebb a dolgod, de ha nem, akkor is érdemes elolvasnod az itt következőket, mert a sorsodból, a családban betöltött szerepedből ráismerhetsz, mit akarsz mindenáron a családtagok helyett megoldani, milyen terheiket akarod átvállalni.

A családRENDSZER egyetlen energiamezőt alkot, amelyben a gyerekek mindig magukra vállalják, hogy a rendszerben felborult egyensúlyt helyreállítsák. Így állunk be a sodorba.

Ha felismerted, akkor meg tudod keresni magadban, hogy fonódik össze a saját sorsoddal az átvett feladat, és így kezdheted el kibogozni a szálakat –  „ez az én dolgom, problémám, ez pedig nem” – és így szabadulhatsz meg a nehéz áldozatokkal járó, fejlődésed hátráltató szerepektől. Olyan ez, mint egy börtön, de sokszor észre sem vesszük a rácsokat, ha pedig igen, gyakran áldozatnak érezzük magunkat, és nem látjuk: mi tettük ezt magunkkal.

Nem utolsó sorban, képes leszel meghagyni mindenkinek a saját fejlődési folyamatát, és a sajátoddal foglalkozni. Mert hiába panaszkodunk, nyögünk a mások megváltásának súlya alatt, büszkék vagyunk rá, hogy megváltók lehetünk, miközben nem ismerjük fel, hogy az csak felesleges idő és energiapocsékolás. A dolgunk saját magunk és nem mások megváltása. Nagyon nehéz látni, hogy a szüleim, vagy a gyerekem, testvérem kínlódik valamivel, amit én kisujjból megoldhatnék. Jusson eszünkbe ilyenkor, hogy ha átveszem a feladatot, elveszem az ő lehetőségét a fejlődésre. Mert a problémái és azok megoldásának nehézségei az ő fejlődésének fontos állomásai, ő most erősödik, fejleszti azokat a képességeket, amelyek majd később egy másik, egy nehezebb probléma megoldására teszik alkalmassá, ha itt van az ideje. Ha hagyom, akkor megerősödik, ha mindig kiveszem a kezéből, nem fogja tudni. (Nem kérdés, ugye, hogy ha én írom meg a kishúgom leckéjét, akkor ő nem tanulja meg, amit egyszer majd tudnia kell.)

Ugye, mondanom sem kell, hogy családállítással kioldhatók ezek a kötések? 

Akkor most jönnek az ascendensjegyek, készítsd a horoszkópod! 

 "Miben segíthetek?" kérdezi a gyerek a családrendszert, családot, és az ascendensének megfelelően adja meg magának a választ, és lép be a rendszerbe. Amije van, ami az erőssége, annak mentén vállal feladatot, abban a hiedelemben, hogy ezzel lojális, és lerója háláját az életéért.

 A Kos ascendens jegyű nagyon erős, és eleme a harc. „Majd én kiharcolom, megküzdök vele vagy érte. Gyengék vagytok védelmezlek titeket. Itt az erőm, és csak tedd, amit mondok.” A környezet akarja, nem akarja, megkapja, és ezzel elgyengül, a Kos megfosztja őket az erejüktől.

Hogy tud kilépni ebből? Az a feladata, hogy bízni kezdjen az erejükben, visszakapják az erőt, ha feltételezi róluk, hogy elbírják a saját sorsfeladataikat. Ezzel egyúttal ő is felszabadul, lesz ereje és ideje a saját feladatára.

Bika ascendensű emberek számára gyökereket a családjuk „ősi” értékrendje jelenti. „Beleállok a családi hagyomány és ősiség őrzőjének szerepébe, és hátam mögött a nemzedékek szokásaival, gondolataival megküzdök bármiért és bármivel, különösen az új dolgokkal.” Ezzel megállítja az egyéni és a családi fejlődést.

Kilépés csak akkor lehetséges ebből a szerepből, ha túllép azon e félelmén, hogy ha önálló utat jár, akkor nem tartozhat oda. Fel kell ismerni hogy más értékeket bevinni a családrendszerbe gazdagítja a családot, így szabad sőt kell másképpen gondolkozni, mint az elődök.

Ikrek ascendes a kapcsolatokat akarja erősíteni. „ Majd én tolmácsolok közöttetek. Majd én tompítom a helyzetet, elmagyarázom, mit akar a másik.”  - mondja és beáll két ember közé, hogy megteremtse köztük az összeköttetést. Így viszont elveszíti önmagát, és elveszi mások lehetőségét, hogy megharcolják egymással a harcukat, hogy a konfliktusaik megvívásán keresztül megtanulják saját erejüket.

A feladata nehéz: el kell foglalnia a saját helyét: pl. otthagyni a szülei közötti helyet, és elfoglalni a gyerek pozíciót, vagy beállni a testvérek sorába egyenlőnek (és nem fontosabbnak). El kell fogadnia szerényen, hogy része, de  éppen ettől fontosabb résztvevője a világnak.

Rák ascendens úgy akar fontos lenni, hogy mindenkinek a rendelkezésére áll, így nélkülözhetetlenné válik. Úgy érzi, csak így tartozhat oda. „Nézd, mennyire gondoskodom az igényeidről! Ugye, mennyire figyelek rád? Értékeld az áldozatomat! Ugye, nélkülem nem boldogulsz? Ugye, milyen fontos, sőt nélkülözhetetlen vagyok?”

Akkor tud ebből kilépni, ha elfogadja, hogy nélküle is boldogul mindenki. Feladata, hogy önmagából, és ne másokból éljen. Épp azt kell felismernie, hogy önmaga miatt értékes, nem azért mert másokért él. Ez kell, hogy az önbizalmát adja, és nem a határtalan gondoskodás. Meg kell találnia a saját igényeit, vágyait, céljait, és ezeken keresztül saját magát. Ekkor válik képessé arra, hogy a saját szabadságában bontakoztassa ki önmagát.

Az Oroszlán ascendens mindent és mindenkit uralni akar. „Itt, minden tőlem függ. Minden rendben van, mert kézben tartom a dolgokat.” „Nélkülem elvesznétek!” – mondja a szüleinek, de még a nagyszüleinek is.

A kilépés ebből csak az lehet, ha visszaállítja a dolgok RENDjét. Ez pedig a következő: aki előbb jött, az a nagyobb, erősebb, okosabb, stb. pusztán mert többet élt, többet tapasztalt. Vagyis a gyerek a kisebb, még ha Oroszlángyerek is, ő az, aki elfogad, tanul, és a szülő ad és tanít. Így tudja feladni a rendszer fölötti kontrollt, és így kerül a helyére, így válhat szabaddá. Fel kell ismernie, hogy akkor is joga van odatartozni, ha nem ő tartja a kezében a gyeplőt.

A Szűz ascendens a családi szennyest akarja tisztára mosni. A lelke mélyén él egy ősi bűntudat, és a család történetét jóról és rosszról szóló, fekete-fehér minősítésű eseménysornak látja. „Én vagyok a bűnös, feláldozom magam,magamra vállalom a bűnt, hogy mindenki más tiszta maradjon. Így takarítom ki a szennyet a családból, hálából, hogy ide tartozhatok.”

Feladata látásának,élesen szétválasztó, kritikus szemléletnek a finomítása. A polaritásról: jóról-rosszról, tettesről-áldozatról, alkotott szélsőséges nézőpontját kell egyensúlyba hoznia azzal ha felismeri, hogy bűn és erény, jó és rossz, tettes és áldozat kiegyenlítése úgy nem lehetséges, ahogy ő gondolja. Elég, ha feladja a szélsőséges kettéválasztás, máris láthatóvá válik, hogy ezek a pólusok mindig szorosan összetartoznak, mint az érem két oldala. A polaritás törvénye az, hogy ha valamit erősítek, azzal erősödik az ellenpólus is, mert a kettő ugyanaz, minden, ami ellen küzdök, csak megerősödik a küzdelmem által. Csakis a semleges szemlélet, az elfogadás oldja fel, és teremti meg a harmóniát.

Mérleg ascendens azzal érkezik a családba, hogy valakinek a történetét, sorsát, ébren tartsa a családi emlékezetben. „Majd én beállok az Ő (valaki elfeledett személy, vagy a szülő egy régi szerelme, egy meghalt, szeretett családtagja stb.) helyére, és kárpótollak az elszenvedett veszteségért. Inkább elfeledkezem önmagamról, a céljaimról, és megszemélyesítem neked Őt, vagy megvalósítom a te céljaidat!”

Akkor tud ezen túllépni, ha felismeri, senki nem várja el ezt az áldozatot tőle. Ha ezeket az összefonódásokat felismeri, kioldja, visszakapja önmagát, a saját életét.

Skorpió ascendens képviseli a legerősebben az összefonódások témáját. Magára vonzza a sötét, a család tudattalanjában mélyen élő, megoldatlan történeteket, személyeket (drámákat, halottakat,) és ezekben, rajtuk keresztül és általuk él a sajátját háttérbe szorítva. Ezeket azért szívja magába, hogy önmagán keresztül átszűrve megtisztítsa, de idővel annyira rátelepedhetnek, hogy depresszióssá válhat.

Feladata nehéz, mert el kell különítenie az idegen érzéseket a sajátjától, felismerni, hogy ez a részéről áldozat. Csak így találhatja meg önmagát, szabadíthatja ki a gyökereit, hogy abból kihajtva végre a saját sorsprogramja szerint élhessen.

Nyilas ascendensűek úgy érzik, hogy a világ dolgait jobban megértik, amint a többi családtag. „Majd én elmagyarázom nektek, majd én tanítalak… Én okosabb vagyok, feletted állók. Látom, hogy itt csak én tudok tőletek függetlenül boldogulni, de nektek rám van szükségetek.” Sokszor kérnek tőle tanácsot, esetleg többre viszi, mint mások, de az ára ennek, hogy nem fogadja el a szülőktől, családtagoktól ami neki jár, nem kapja meg a feltétel nélküli szeretet élményét, és ez hiányzik neki.

Feladata: fel kell ismernie, hogy nem az az érték, ha a szülők büszkék rá, hanem a feltétel nélküli szeretet. De ehhez először is el kell tudni fogadni a szeretetet. A következő lépésben pedig látnia kell, hogy ha "felülről", másokat vezet, az nem „jó szeretet”. Ha megtanulja más módon kifejezni a szeretetét, rájön, hogy így értékesebb.

Bak ascendens felnőttnek születik, felnőtt felelősségérzettel. „Én erősebb vagyok, mint ti, én jobban elbírom. Majd én átveszem a nehézségeiteket, a felelősséget. Tartom a vállamon az egész családrendszer összes terhét.” Ettől komoly, nehézkes, nem tud játszani, nem tud könnyed lenni, koraérett, koravén, komoly.

Feladata, hogy vissza kell adnia a terheket azoknak, akiket illet, és felismerni, hogy a családtagokat megilleti a saját sorsuk terhe, mert ettől erősödnek, nem veheti át ezeket.

Vízöntő ascendens valaki olyan személyre akarja felhívni a család figyelmét, akit kirekesztettek. „Nézzetek rám, én olyan vagyok, mint ő, akit kirekesztettetek. A helyére állok, hogy a történetét ébren tartsam a család emlékezetében. Átveszem a fekete bárány sorsát.”

Oldása: ki kell deríteni, kit helyettesít, és utána meg kell találnia a saját helyét a rendszerben, ami a vízöntőnél nem könnyű.

Halak ascendens a két világ között áll, és megpróbál mindkettőnek megfelelni. Hiányzik az energiáinak egy része, amit a „túloldalon” hagyott, sokszor hiányzó motivációján, és erején is látszik ez. Úgy érzi sokszor, hogy az élet megerőltető, és értelmetlen. A családrendszerben a személyében nemcsak eltűnt, elveszett családtagot, hanem érzelmet, ideát, eszmét is képviselhet (pl. elrontott szerelem, és elveszett haza).

Fel kell ismernie, hogy az ideát és odaát között nincs éles határ, és a halottak azt kívánják, hogy élje az életét, míg része van benne, ne őket őrizze.

Ingrid Zinnel: Családi konstelláció a horoszkópban c. könyve nyomán

2019. 04. 17.