Az ékírás megfejtése
Ékírás... Gondolkodtál már azon, hogy lehetett ezt elolvasni évezredekkel később? Eleinte azt sem sejtették, hogy ez írás. De mikor rájöttek, századokon keresztül próbálták megfejteni. Most egy kicsit fejet hajtunk egy vállalkozó szellemű középiskolai tanár előtt, aki az első betűket megfejtette.
Georg Friedrich Grotefend a göttingeni városi iskola 27 éves segédtanára, vidám kocsmai poharazgatás közben belemegy egy képtelen fogadásba. Azt állítja, hogy meg tudja fejteni az ékírás titkát. Nem rendelkezik különösebb felkészültséggel, történelmi és nyelvtudással, csupán egy zseniális ötlet segítségével jön rá a titok nyitjára...
Munkájához néhány perszepholiszi felirat másolata, és a görög történetírók perzsákról szóló tudósításai álltak rendelkezésére. Még azt sem lehetett tudni, milyen nyelven készültek a feliratok. Egyes táblákon háromféle írástípust lehetett megkülönböztetni, és ezek három, egymástól jól elkülöníthető oszlopba rendeződtek. Nem tudta, honnan olvasható, melyik a tábla felső, alsó része. Nem állt rendelkezésére többnyelvű felirat, nem ismerte azt a három nyelvet sem, amelyen lejegyezték az üzenetet.
És most nézzük a következtetéseit!
Első megállapítása volt, hogy leszögezte: a jelek írás célját szolgálják, majd megállapította a tábla tartásának irányát. (A függőleges ékek hegyei lefelé, a vízszinteseké jobbra nézzenek, a sorok vízszintesek, olvasni balról jobbra kell.)
Történelmi adatként pedig a kiindulópontja az volt, hogy a perzsák i.e. 540 körül megsemmisítő csapást mértek a babiloniakra, és a saját birodalmukat alapították meg ezen a területen. Ebből arra következtetett, hogy az egyik oszlop a hódítók nyelvén készült (tehát óperzsa), és feltette, hogy ez a középső oszlop, mert a fontosabb kerül mindig középre.
(A kép ugyan jóval korábbi korból származik, de ugyanarról a vidékről, és szintén ékírást is tartalmaz.)
Egy zseniális ötlet, vagy a józan paraszti ész (?) vezette végül a megfejtéshez. Feltűntek neki gyakran ismétlődő különálló jelek, illetve jelcsoportok. Az egyik ilyen sokszor ismétlődő egyes jelről azt feltételzte, hogy szóközt jelöl, és ez a feltételezése igaznak bizonyult.
Ez után kezdett el töprengeni az ismétlődő jelcsoportokról. Elgondolása ezeknek a jeleknek sűrű ismétlődésére támaszkodott, és csupán feltételezésen alapult. Abból indult ki, hogy a műemlékek feliratain észlelhető bizonyos szokások nemzedékeken keresztül fennállnak. Például a temetőben a fejfára évszázadok óta mindenki neve mellé felírják a „nyugodjék békében” feliratot, és ez szokás a következő néhány száz évben vélhetően nem nagyon változik. A perszepoliszi óperzsa feliratok valószínűleg az újperzsa feliratokhoz hasonlóan kezdődhettek: „X a nagy király, a királyok királya, A és B király, fia Y-nak, a nagy királynak, a királyok királyának...” szavakkal, vagyis a nemzedékek állandósultan visszatérő felsorolásával.
Tehát az első szó a király neve, az utána következő a „király” szó, ami sokszor kell, hogy előforduljon a feliraton. Megtalálta ezt az általa feltételezett sorrendet a táblán sorakozó jelek között, már csak a királyok nevét kell hozzá társítania. Az első problémája éppen itt kezdődött: az általa vizsgált feliratokon, ahol a királyok nevét sejtette, csak két különböző királynévnek tekinthető jelcsoportot talált. Volt olyan tábla is, amelyen a két jelcsoport együtt szerepelt. Miért csak két királyt dicsőítenek a feliratok? Valószínűnek tartotta, hogy ezek apa és fiú lehettek. Ha ezek elkülönítve jelentek meg, akkor az egyik mellett ott szerepelt a király jelcsoport, a másiké mellett nem, így az alábbi séma alakult ki:
„X király, Z fia, Y király, X király fia... stb.” TEHÁT: találni kell a perzsa királyok sorában olyan dinasztiát, amelyre ráillik, hogy a nagyapa nem volt király, csak a fiú és az unoka, akkor megvan a megoldás.
A görög történetírók munkáit vallatta: Kyrost és Kambysést kizárhatta, mert a feliraton a név kezdőbetűi nem egyeztek, nem lehetett Kyros és Artaxerxés sem, mert a második név túl hosszú volt a felirathoz képest. Maradt Dareios és Xerxes, akiknek neve a felirat betűihez tökéletesen illett. A nagyapa neve is fejtörtést okozott, mert a forrásokban különböző formában szerepelt (Gostaps, Gustaps, Kistaps, Vistaspa) végül Hystaspes formában találta meg a feliratokon.
A nevek kibetűzésével több mint 12 betűjelet azonosított. Így kezdődött az ékírás megfejtése 1802-ben. Ez után az újabb felfedezések több mint harminc évet várattak magukra. Ninive feltárása egy egész könyvtárnyi leletet biztosított a kutatók számára a további vizsgálatokhoz.
Kép: Készítette: Bjørn Christian Tørrissen - Own work by uploader, http://bjornfree.com/galleries.html, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=8296178
Felhasznált irodalom: Ceram, A régészet regénye
2019. május 18.
